Communion

1. A hirtelen, rémisztő ébredés

1985. december 26-án, egy New York állambeli, eldugott faházban Whitley Strieber a feleségével és fiával síelni ment, elfogyasztották a karácsonyi vacsora maradékait, majd korán lefeküdtek. Hat órával később hirtelen ébren találta magát... és örökre megváltozott.

Egy átlagos este darabokra tört. Az író egy békés estét mesél el a faházban, amely váratlanul rémálommá vált. Furcsa zajokra ébredve egy apró, emberinek nem mondható alakot látott belépni a hálószobájába, annak ellenére, hogy a ház riasztója be volt kapcsolva. Ez a találkozás annyira megrázó volt, hogy álomszerűnek tűnt, mégis az elméje éber és tiszta maradt.

Bénultság és elrablás. Az alak belépése után Strieber mély bénultságot és emlékezetkiesést tapasztalt. Következő tudatos emléke az volt, hogy meztelenül, testét irányítani képtelenül viszik ki a szobából az éjszakába. Ez a tehetetlenség érzése egy olyan megpróbáltatás kezdetét jelentette, amely rendkívül valóságosnak tűnt.

Álcázó emlékek születnek. Az élmény után Strieber élénk, ám hamis emlékkel ébredt, amelyben egy erdei fülesbaglyot látott az ablakán kívül. Ez az úgynevezett „álcaemlék” Freud által is ismert pszichológiai védekező mechanizmus, amely a traumatikus eseményeket rejti el. Fizikai tünetek, mint a kimerültség, hidegrázás és egy titokzatos ujjfertőzés is megjelentek, utalva a rejtett traumára.

2. Eltemetett emlékek feltárása hipnózissal

Ez az első hipnózisom tényleges átirata. Semmit sem hagytam ki. Így zajlott, amikor az emlékeimet hipnotikus regresszióval vizsgálták.

Szakmai segítség keresése. A megmagyarázhatatlan tünetek és zavaros, nyugtalanító emlékfoszlányok miatt Strieber segítséget kért az UFO-kutató Budd Hopkinstól, aki összekapcsolta őt a pszichiáter és hipnózis szakértő Dr. Donald Kleinnel. Strieber eleinte szkeptikus volt a hipnózissal szemben, de válaszokat keresve, az őrületbe eséstől tartva, kétségbeesetten próbálkozott.

A trauma újraélése. Hipnózis alatt előtörtek a mélyen eltemetett emlékek a december 26-i éjszakáról, valamint egy korábbi, 1985. október 4-i esetről. Az október 4-i emlékben egy kapucnis alakot látott, aki intenzív félelmet váltott ki, majd egy ezüst pálcika érintésével a homlokán rémisztő képeket mutatott a világ pusztulásáról és a fia haláláról. A december 26-i emlék részletezte, hogy hogyan vitték el, vizsgálták egy kis szobában, és különféle invazív eljárásoknak vetették alá.

Tanúk megerősítése. Fontos, hogy Strieber felesége és az október 4-i éjszakán ott lévő vendégek is furcsa eseményekre emlékeztek, például hangos durranásra, szokatlan fényekre és mozgás hangjaira, bár tudatos emlékeik töredezettek és zavarosak voltak. A fia is beszámolt egy „kis orvosokról”, akik kivitték őt a verandára egy álomban. Ez a külső megerősítés megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy Strieber élményei csupán pszichológiai eredetűek lennének.

3. Fizikai jelek és furcsa hatások

A jobb mutatóujjamon fertőzés jelent meg. Olyan volt, mintha szálka szúrta volna meg, de nem emlékeztem, hogy szálkát kaptam volna... Észrevettem, hogy kényelmetlenül ülök a végbélfájdalom miatt... Ennek az érzékeny területnek a közepén a feleségem egy apró, pörkösödő pontot látott.

Megmagyarázhatatlan testi tünetek. A pszichés megpróbáltatásokon túl Strieber számos testi rendellenességet tapasztalt az események után, többek között:

• Egy gennyes, szálkára emlékeztető sérülést a mutatóujján.
• Kellemetlen végbélfájdalmat.
• Egy apró pörköt a jobb füle mögött.
• Láz nélküli, erős fáradtságot és hidegrázást.
• Időszakos „idővesztést” és tájékozódási zavart.

Orrszondázás és halántéklebeny. Hónapokkal később Strieber bal orrlyukában csomó és vérzés jelentkezett, hasonló sérülésekhez, amelyeket korábban a felesége és a fia is tapasztalt. Közben megtudta, hogy a halántéklebeny rendellenességeit, amelyek pánikrohamokat és furcsa észleléseket okozhatnak, néha orrszondával vizsgálják. Az ezt követő EEG-vizsgálatok azonban nem mutattak eltérést, ami arra utal, hogy a testi tünetek nem ismert orvosi állapot következményei.

Elektronikai zavarok. Strieber és egy támogató csoport tagjai furcsa jelenségekről számoltak be elektronikus eszközökkel kapcsolatban, például autómotorok leállásáról, televíziók önálló ki- és bekapcsolásáról, valamint villanyok villogásáról. Strieber maga is észrevette, hogy néha képes befolyásolni az elektronikus készülékeket, ha a kezét közel tartja hozzájuk. Ezek a testi hatások, bár anekdotikusak, tovább növelték az események megmagyarázhatatlan természetét.

4. Életre szóló találkozások mintázata

Életem nagy részében menekültem ez elől, bármi is legyen az.

Nem elszigetelt esetek. Ahogy Strieber mélyebbre ásott, egyre inkább gyanította, hogy az események nem csupán 1985-re korlátozódnak, hanem egész életén átívelő mintázatot alkotnak. A hipnózis egy tizenkét éves korában történt rémisztő élményt is feltárt, amelyben apja és nővére is szerepelt, de amelyre tudatosan nem emlékezett. Ez egy rejtett interakciók történetét sejtette.

Álcázó emlékek és menekülés. Élete során Strieber ráébredt, hogy számos „álcaemléke” van – élénk, mégis hamis emlékek, mint például egy farkas látványa vagy egy lövöldözés helyszínén való jelenlét –, amelyek valószínűleg traumatikus eseményeket takartak el. Felismerte továbbá az értelmetlen félelem és a gyakori költözés mintázatát, mintha állandóan menekülne egy ismeretlen szorongás forrása elől.

Gyermekkori utalások. További múltbeli vizsgálódások és gyermekkori barátokkal folytatott beszélgetések furcsa eseményeket tártak fel, például egy „antigravitációs gép” építését, amelyet állítólag „űrlények” utasításai alapján készítettek, valamint egy különös esetet egy kukoricásban, ahol egy nagy, lebegő tárgy jelent meg, amelyet fia is később „álomban” írt le. Ezek a szétszórt emlékek, amelyeket akkoriban gyakran elutasítottak, egy hosszú ideje tartó, rejtett érintettségre utaltak.

5. Rejtélyes lények leírásai

Szemüket gyakran „határtalan”, „kísérteties” és „a lélek feltárójaként” jellemzik.

Többféle típus megfigyelése. Strieber és mások különböző nem emberi alakokat írtak le. A leírások között szerepeltek:

• Kicsi, zömök lények sötétkék munkaruhában, akiket néha „jó hadseregként” érzékeltek.
• Egy kis, robot-szerű figura kerek sapkával és mellvért-szerű panelekkel.
• Magasabb, vékony, finom vonású lények, kiemelkedő, hipnotizáló fekete, ferde szemekkel és minimális arcvonásokkal.
• Kisebb, összebújó alakok hasonló fejformával, de kerek, fekete gombszemekkel.

Jellegzetes vonások és viselkedés. A beszámolókban közös volt a kopasz fej, a szürkés vagy sárgás bőr, valamint a nagy, sötét, kifejezéstelen szemek, amelyeket gyakran áthatónak vagy határtalanoknak írtak le. Mozgásuk gyorsnak, merevnek vagy rovarszerűnek tűnt, néha egyszerre mozogtak. Kommunikációjuk hangalapú volt (néha magas vagy mély hangon), vagy látszólag telepatikus, amikor szavakat helyeztek közvetlenül az elmébe.

A „női” jelenlét. Strieber különösen erős ismeretséget és akár szeretetet érzett egy bizonyos lény iránt, akit nőként érzékelt, bár nem emberi megjelenésű volt. Ez a lény, akit gyakran magasabbnak és vékonyabbnak írtak le, átható szemekkel rendelkezett, és olyan pillanatokhoz kötődött, amikor mély felismerések és érzelmi intenzitás jelentkezett, például az „Ön a kiválasztottunk” üzenethez, valamint a lélekbe való látszólagos betekintés képességéhez.

6. Közös megpróbáltatás, közösségi összetartozás

Úgy érzem, testvérek vagyunk, nem azért, mert együtt mentünk keresztül valamin, hanem mert észrevettük azt.

Mások megtalálása. Strieber útja elvezette őt Budd Hopkins támogató csoportjához, amely sokféle embert tömörített, akik hasonló megmagyarázhatatlan élményeket jelentettek. Ez a találkozás mély megkönnyebbülést hozott, megerősítve, hogy nincs egyedül, és nem őrült, hanem egy nagyobb, rejtett jelenség része.

Közös élmények és témák. A beszélgetések során feltűnő hasonlóságok mutatkoztak a beszámolókban:

• Hasonló típusú, nagy, sötét szemű lények látása.
• Bénultság és idővesztés élményei.
• Invazív eljárások, például orr- vagy fülbe helyezett szondák.
• Gyermekkortól kezdődő találkozások.
• Figyelés vagy megfigyelés érzése.
• Tájékozódási zavar helyben vagy időben.
• Elektronikai eszközökre gyakorolt hatások.

Megküzdés és közösség. A csoport kölcsönös támogatást nyújtott a pszichés terhek kezelésében. A résztvevők megosztották a furcsa események beillesztésének nehézségeit a normális életbe, a gúnyolódástól való félelmet, valamint a pszichológiai magyarázat elutasítása és a valóság elfogadása közötti küzdelmet. A közös trauma egyedülálló köteléket és összetartozás érzését teremtette meg a „rejtett kórus” tagjai között.

7. Feltételezések természetükről és céljukról

Ha az intelligencia általában egy boly vagy csoport kontextusában összpontosul, az olyan faj, mint az emberiség, amely egyéni akarattal rendelkezik, valóban értékes lehet, szinte kimeríthetetlen forrása új gondolatoknak és cselekvési módoknak.

Túl az idegeneken. Strieber különféle feltételezéseket vizsgál a látogatók kilétéről, túllépve az egyszerű „más bolygóról érkezett idegenek” elképzelésen. Lehetséges magyarázatok:

• Földi lények, de alapvetően különbözők (például boly faj).
• Más dimenzióból vagy időből származó entitások.
• Az emberi tudattalan vagy kollektív hit megnyilvánulásai.
• Természeti jelenségek, amelyek az elmét érintik.
• Az emberi létezés érett formája (lárva/felnőtt).

Lehetséges indítékok. A látogatók cselekedetei összetett, homályos motivációkra utalnak. Úgy tűnik, tanulmányozzák az emberiséget, de intim módon is kapcsolatba lépnek vele, néha félelmet okozva. Az a gondolat, hogy boly tudatként működnek, talán idősebbek és lassabb gondolkodásúak az embereknél, arra utal, hogy az emberi egyéni autonómiát egyszerre értékesnek és fenyegetőnek tekinthetik, ami magyarázza titkolózó és kontrolláló viselkedésüket.

Közösség vagy irányítás? A „közösség” kifejezést javasolják lehetséges alapvető célnak, amely mély, talán spirituális kapcsolatot jelent a látogatók részéről. Ugyanakkor az invazív és gyakran rémisztő találkozások természete nyitva hagyja a kontroll vagy kihasználás lehetőségét, ami etikai kérdéseket vet fel arról, hogy milyen „joguk” van az emberiséggel ilyen módon kapcsolatba lépni.

8. Történelem, titkolózás és hivatalos elutasítás

Hétszázötven év, és még mindig „a szél ringatja a csillagokat”.

Ősi gyökerek. Strieber megjegyzi, hogy a furcsa légi jelenségek és nem emberi lényekkel való találkozások beszámolói nem újak, évszázadokra visszanyúló történelmi példákat idézve, beleértve léghajóészleléseket és olyan alakokkal való interakciókat, amelyek hasonlítanak a modern látogatók leírásaira. Ez egy hosszú ideje fennálló, talán folyamatos jelenlétet sejtet, amely beágyazódott az emberi folklórba és mitológiába.

Kormányzati titkolózás. Az író bizonyítékokat mutat be, amelyek szerint az Egyesült Államok kormánya tudomással bír a jelenségről, és titkolja azt. Hivatkozik az 1947-es roswelli esetre, amikor egy hivatalos sajtóközleményt gyorsan visszavontak, és időjárási ballon magyarázattal helyettesítettek, valamint későbbi esetekre, amikor megtagadták a kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférést. Ez a hivatalos elutasítás hozzájárult a közvélemény zavarodottságához és az élményekről beszámolók marginalizálásához.

Tudományos ellenállás. A tudományos közösség, amelyet a hivatalos álláspontok és a megszokott paradigmákon kívüli jelenségek iránti ellenállás befolyásol, nagyrészt elutasította a témát. Strieber bírálja a Condon-jelentést, amely elfogult előszóval kezdődik, ellentmondva saját megállapításainak, és megjegyzi, hogy ez az elutasítás elszigetelte és támogatás nélkül hagyta az élményeket átélőket, akik gyakran gúnyolódás helyett komoly vizsgálatot várnának.

9. Élni a megmagyarázhatatlannal

Ha feltételezzük, hogy észleléseim helyesek, ez a könyv nemcsak a látogatók jelenlétének felfedezésének krónikája, hanem az is, hogyan tanultam meg kevésbé félni tőlük.

A bizonytalanság terhe. Strieber és mások legnagyobb kihívása az, hogy mély bizonytalanságban élnek élményeik természetét és forrását illetően. Az állandó feszültség a mentális betegség lehetősége és a külső valóság meggyőző bizonyítékai között mély pszichés stresszt és az átlagos világtól való alapvető elszakadottság érzését eredményezi.

Erő és elfogadás megtalálása. A rémület és zavarodottság ellenére Strieber útja az elfogadás egy fokához és a félelem csökkenéséhez vezet. Az emlékekkel való szembenézés, másokkal való kapcsolódás és a lehetséges magyarázatok feltárása révén elkezdi beépíteni az élményt az életébe. A folyamat egyre kevésbé a látogatók létezésének bizonyításáról szól, inkább arról, hogy megértse annak hatását saját tudatára és identitására.

Nyitott vizsgálódásra való felhívás. A könyv egy nyitottabb és alaposabb megközelítésre szólít fel a jelenség kapcsán, sürgetve a tudományt, a kormányt és a társadalmat, hogy lépjenek túl az elutasításon és titkolózáson. Strieber szerint a rejtély megértéséhez új látásmódra van szükség, amely egyszerre ötvözi a tudományos kutatást és az emberi tapasztalat, mitológia és tudattalan gazdag, gyakran bizarr világát.